Szuper jó dolgunk van itt a XVI. kerületben, 2008-ban ugyanis két uszoda is nyílt nálunk. Sportos anyaként – amint a korhatár megengedte (4. életév betöltése) – beírattam Ábelt az úszóiskolába. Természetesen – mint minden új dologra – az első reakció részéről a sírás-rívás, tiltakozás és elutasítás volt: márpedig őkelme nem akar úszni. Na, de nem véletlenül kapott ő engem anyukájának, ugyanis én ezektől az Oszkár gyanús jelenetektől nem hatódom meg, nem most jöttem le a falvédőről. És már meg sem lepődtem, mikor is két-három alkalom után már büszkén és ügyesen járt az edzésre és jár azóta is.
Kezdte a mini meleg vizes medencében a vízhez szoktató csoportban. Görög félisten testű, maximum 24 éves oktató “bácsi” vezette az órákat. Több anyuka és az uszoda fitness teremébe járó hölgyek is gondolkodóba estek, hogy itt az idő nekik is úszóleckéket venni! Na de a viccet félretéve a gyerkőcök egyre ügyesebben mozogtak a vízben. Ábel azon a nyáron pedig már teljes biztonsággal medencézhetett a strandon és vízicsúszdázhatott.
Immár két éve lelkesen járunk úszni hetente kétszer, még a januári hóban, fagyban is. Egyrészt a sötét, hosszú, hideg délutánokon remekül eltöltjük az időt, a gyerek erősödik, ügyesedik és a hab a tortán, hogy jól elfárad, így este fél kilenckor már békés csend honol nálunk.
Nem utolsó sorban pedig közben anya is úszhat vagy esetleg szaunázhat, ha úgy tartja kedve és ez nagyon, nagyon jó. Sőt a pénteki alkalmakra még M. (az apa) is eljön és akkor aztán igazi családi fittness van.
Ábel miután kijárta a vízhezszoktató és a kezdő csoportokat ünnepélyesen átigazolt a félhaladó csoportba. Ez már nem tréfa, a jó meleg 50cm-es kismedencét már csak az óra végi 5 perces játékidőben használhatja. Innentől kezdve ő már a nagy hideg vizes medencében próbálkozik a medence szélén egy vékony sávban.
Sőt most pedig elérkezett a pillanat, hogy részt vehessen a NYUSZI KUPÁN. Ez az Aligátor úszóiskola egyik hivatalos nagyversenye ( a Másik a Mikulás kupa, ami értelem szerint decemberi rendezésű). Szóval a mi drága büszkeségünk megérett arra, hogy ezen rangos esemény a legkisebbeknek szervezett bemutató úszásán részt vegyen.
Na de szokásához híven, mikor az edző bácsi gyanútlanul megkérdezte, hogy jön e a versenyre, az én kisfiam természetesen a fejét rázta. Anya ellenben hajthatatlan (még jó, különben hol tartanánk…). Könnybe lábadt szemek, duzzogás ide vagy oda én bizony beneveztem Ábelt. Míg kifizettem a nevezési díjat addig ő szemben a ruhatár előtt leült a földre és a szeméből villámokat szórt felém. Ellenben miután kézenfogva elindultunk a kocsihoz és közben én arról beszéltem, hogy milyen szuper lesz ez a verseny és itt már az is nyer aki el mer indulni és, hogy én milyen rettenetesen büszke leszek majd rá és ott fogok neki drukkolni az első sorban, szóval erre aztán beadta a derekát. Csábos mosolyt küldött felém és közölte, hogy jó akkor megy. Sőt teljesen belelkesedett, meghívta az egész családot a nagy versenyre és folyton azt mondogatja nekem, hogy milyen büszke leszek majd rá. MÉG JÓ!
És elérkezett a várva várt nap. Regisztráltunk, Ábel “béka” korcsoportos karszalagot kapott. Átöltözött, bemelegített a többi gyerekkel. Az egész család a lelátón nyomult. A polgármester és az úszóiskola igazgatója megnyitották a versenyt. Végignéztük a szinkronúszó lányok bemutatóját. Majd az első körben 3 kislánnyal és egy kisfiúval Ábel leúszta a 25m-es hosszt, háton lábtempóval. Kb. 3. lett. Ebben a csoportban még nem volt időmérés, ez csak egy bemutató kör volt, mindannyian egyszerre álltak a dobogón első helyén és mindenki kapott meglepetés ajándékot. A Mikulás kupán viszont már élesben versenyzik majd (akár tetszik, akár nem)!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: