Aki nyakig a homokozóban van, az lemarad az ültetésről

Ábel környezettudatos óvodájában minden évben csatlakoznak a Föld napja mozgalomhoz, így idén is meghirdették az “Egy gyerek, egy palánta” programot. Én már a felhívás másnapján megvásároltam az idei növényt, konkrétan egy levendulacserjét, amit nagy büszkén be is vittünk az óvodába. Eltelt két hét és Ábel vasárnap reggel bejelentette a drámát:

Minden halacska csoportos ültetett csak ő nem, mert az ő palántája sehol nem volt és míg a többiek vidáman kertészkedtek, ő egyedül és szomorúan volt kénytelen bóklászni a gyerekek között…. Én persze teljesen kiborultam, hogy szegény kisfiam nem ültethetett, mert elveszett a levendulája. Így óriási kárpótlást terveztem egy fél méteres tuja megvásárlásával: nehogy már csak az én a gyerekem ne ültessen az óvodában a Föld megmentéséért.

Aztán az óvó nénik beszámolójából fény derült az igazságra. A kertészkedés alatt Ábelt és pár barátját hiába hívták, nem voltak hajlandóak kimászni a homokozóból, ahol már hetek óta egy masszív várrendszer kiépítésével foglalkoztak (a fejük búbjáig beásódva a homokba, innen ered a visszatérő kötőhártya gyulladás is…). És mire kikászálódtak az ebédhez, a többiek már el is ültettek mindent. Ekkor már botorkálhatott szomorúan a kis palántáját keresve, a levendulája már megöntözve állt a földben.

A tuját azért megveszem, hogy a várépítő mester is ültethessen, feltéve ha lesz szíves felvonulni az eseményhez :).

A Föld napja