Meghalt… és te soha többet nem leszel az, aki voltál. Attól a naptól kezdve nem lesz számodra halottak napja, mert soha többet nem lesz olyan nap, amikor ne jutna eszedbe a kis élet, ami benned fogant…
Egyszer csak porrá égsz, mert az ultrahangon megtudod, hogy már nem dobog a szíve… vagy kiderül, hogy nagyon nagy a baj… elvetélsz, műszeres befejezés… vagy élettelenül megszülöd… vagy sürgősségi császármetszés … soha sem látod őt… vagy az inkubátora felett állsz némán… vagy meghal a karodban…majd a rideg kórházi folyosón találod magad…
Megsemmisülsz…
Hazamész, gyászolsz, elvesztesz egy jövőt… szétszerelitek a kiságyat, elcsomagolod a babaruhákat, elapasztod a tejed és egy új életet kezdtek, egy teljesen újat… az, hogy mikor született volna meg, vagy hogy mikor hány éves lenne, örökre beleég a tudatodba…
Nem vagy egyedül… vagyunk jó páran, akik “fél szavakból is megértjük egymást”… anyák és apák, akik túlélik a túlélhetetlent, akik megpróbálnak tovább élni a megfogant, de meg nem született, a megszületett, de elvesztett babáktól kapott kincsekkel.
Nekünk is vannak ilyen kincseink, róluk egy másik blog szól: Tündérmese másképp.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: