Ez az egzotikus fűszer egy indonéz örökzöld fa magja. Legutóbb a krumplipürét dobtam fel vele, de a téli hónapok kedvenc italát a forralt bort is ízesíthetjük vele. Elég egy csipetnyit frissen reszelni belőle és máris különleges ízt és illatot áraszt.
Az indiai védikus írásokban már szerepel a szerecsendió, mint gyógyító növény. Európába a rómaiak korában jutott el, ahol nemcsak fűszerként, de illatosítóként és afrodiziákumként is használták. A középkorban főleg gyomorgörcsök ellen fogyasztották, sőt megpróbálták vele a pestist is kezelni. Ami biztos, hogy kis mennyiségben segíti az emésztést, jótékonyan hat a vérnyomásra.
A szerecsendióból készült olaj oldja a stresszt, javítja a szellemi képességeket, enyhíti az ízületi gyulladásokat, és az izomfájdalmakra is kiválóan hat. Gyakori összetevője a köhögéscsillapítóknak továbbá kedvelt parfüm- és illóolaj alapanyag.
A kicsiny diót jól záródó üvegben, hűvös, sötét helyen érdemes tárolni és felhasználáskor frissen az ételbe reszelni. (Erre tökéletes egy sima kislyukú sajtreszelő is)
Nagyon illatos, melegítő hatású fűszer. Indiában édességekbe is kerül, míg Európában krumplis ételeket, bárányhúst fűszereznek vele és persze elengedhetetlen alapanyaga a besamel mártásnak.
Szerecsendió-virág
A magot különleges – frissen még élénk, bordó színű – vastag hártya a szerecsendió-virág öleli körül. Szárításkor elveszíti gyönyörű színét, de erős íze szerencsére megmarad.
A szerecsendiónál kisebb tömegének köszönhetően értékesebb magánál a magnál. Illatra, ízre a szerecsendióra emlékeztet, de annál sokkal teltebb, még intenzívebb aromájú.
Szép, aranyló színt kölcsönöz az ételnek, így kiváló fűszer lehet a húslevesben és a szárnyasokból készült fogásoknál.
A hideg téli estéken pedig a forró csokoládé ízét bolondíthatjuk meg egy darabka szerecsendió-virággal.
Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm hogy megosztod másokkal is.
A blog Facebook oldalához IDE kattintva csatlakozhatsz, ahol értesítést kapsz az új posztokról is.