Anyawellness

Azt hiszem az ananász újra/mindig aktuális…

Fitt és alakjukra vigyázó anyukáknak – a korlátozott számú minőségi csoki mellé, (mert azért arra is szükségünk van) – nincs is jobb ajándék a Mikulástól, mint az ananász. Igazi különleges téli csemege, tele jótékony egészségmegőrző hatással és karcsúsító tulajdonsággal.

A dél-amerikai Paraguay-ból származó ananász Európába érkezését Kolumbusznak köszönhetjük. Ő volt az, aki második amerikai útján, egy Guadeloupe nevű városkában felfigyelt a furcsa tobozokat csendesen eszegető indiánokra, akik, mint később kiderült, nemcsak finom íze miatt fogyasztották a gyümölcsöt, hanem élénkítő, vízhajtó, emésztést segítő, tisztító hatása miatt is nagy becsben tartották.

Nem is beszélve arról, hogy a délceg indiánok az édes gyümölcsöt hívták segítségül férfierejük karbantartására is, ugyanis úgy tartották, ha minden nap megisznak egy nagy adag, csilivel és mézzel elkevert ananászlevet, semmi nem tudja megállítani őket.

A friss ananászból már 30 dkg is képes fedezni napi C-vitamin és mangánszükségletünket, emellett rengeteg A- B- és E-vitamin, kalcium, kálium, vas, magnézium és folsav található benne, így többek között erősíti az immunrendszert, serkenti az anyagcserét, szabályozza a vízháztartást, valamint biztosítja a gyomor egészséges működését. Emellett enyhíti a fájdalmat, leviszi a lázat és gyulladáscsökkentő.

Legjobban azonban az emésztésre hat, a benne található zsírbontó enzimnek köszönhetően. Ez az enzim segít a szervezetnek a fehérjék megemésztésében, elősegíti a vér sav-lúg egyensúlyát, illetve javítja a hasnyálmirigy, az epe, a máj és a vastagbél működését ugyanakkor felgyorsítja az anyagcserét.

Az ananász a lehető legrostosabb egzotikus gyümölcs ezért kiválóan tisztítja az emésztőrendszert, és kiüríti a méreganyagokat. Nem mellékesen az ananász tíz dekánként csak harminc kalóriát tartalmaz, így tökéletes csemege a diétázóknak is!

Ez az egzotikus fűszer egy indonéz örökzöld fa magja. Legutóbb a krumplipürét dobtam fel vele, de a téli hónapok kedvenc italát a forralt bort is ízesíthetjük vele. Elég egy csipetnyit frissen reszelni belőle és máris különleges ízt és illatot áraszt.

Az indiai védikus írásokban már szerepel a szerecsendió, mint gyógyító növény. Európába a rómaiak korában jutott el, ahol nemcsak fűszerként, de illatosítóként és afrodiziákumként is használták. A középkorban főleg gyomorgörcsök ellen fogyasztották, sőt megpróbálták vele a pestist is kezelni. Ami biztos, hogy kis mennyiségben segíti az emésztést, jótékonyan hat a vérnyomásra.

A szerecsendióból készült olaj oldja a stresszt, javítja a szellemi képességeket, enyhíti az ízületi gyulladásokat, és az izomfájdalmakra is kiválóan hat. Gyakori összetevője a köhögéscsillapítóknak továbbá kedvelt parfüm- és illóolaj alapanyag.

A kicsiny diót jól záródó üvegben, hűvös, sötét helyen érdemes tárolni és felhasználáskor frissen az ételbe reszelni. (Erre tökéletes egy sima kislyukú sajtreszelő is)

Nagyon illatos, melegítő hatású fűszer. Indiában édességekbe is kerül, míg Európában krumplis ételeket, bárányhúst fűszereznek vele és persze elengedhetetlen alapanyaga a besamel mártásnak.

Szerecsendió-virág

A magot különleges  – frissen még élénk, bordó színű – vastag hártya a szerecsendió-virág öleli körül. Szárításkor elveszíti gyönyörű színét, de erős íze szerencsére megmarad.

A szerecsendiónál kisebb tömegének köszönhetően értékesebb magánál a magnál. Illatra, ízre a szerecsendióra emlékeztet, de annál sokkal teltebb, még intenzívebb aromájú.

Szép, aranyló színt kölcsönöz az ételnek, így kiváló fűszer lehet a húslevesben és a szárnyasokból készült fogásoknál.

A hideg téli estéken pedig a forró csokoládé ízét bolondíthatjuk meg egy darabka szerecsendió-virággal.

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm hogy megosztod másokkal is.

A blog Facebook oldalához IDE kattintva csatlakozhatsz, ahol értesítést kapsz az új posztokról is.

Kicsit elcsépeltnek hangzik a cím, de ha elolvasod a bejegyzést biztosan egyetértesz majd azzal, hogy a fehér tea igazán minőségi, egészséges és különleges, így akár karácsonyi ajándéknak is választhatod .

A fehér tea is ugyanannak a növénynek -a teacserjének – a leveléből készül, mint a zöld és a fekete tea. A különbség a levelek kiválasztásában és feldolgozásában van.

A fehér teának való leveleket csak az év meghatározott napjain lehetséges leszedni, amikor a fiatal hajtások éppen kibontakozás előtt állnak. Ilyenkor a zsenge leveleket ezüstös, fehéres pihe borítja be, ezzel védve a tearügyeket a hajnali hidegtől és az erős hőingadozástól.

Régen a kínai császárok privilégiuma volt a fehér tea fogyasztása, halandó ember egyetlen cseppjéért is életével fizetett. A kínai történetírás szerint a császár asztalára szűzleányok szolgálták fel, akik hajnalban, arany ollóikkal csippentették le a megfelelő rügyeket.

Azért szedik napfelkelte előtt a leveleket, mert ilyenkor a tea növény fotoszintézise a minimális szinten van, így a levelekben az értékes hatóanyag tartalom a legmagasabb.

A leszüretelt tearügyeket azonnal bambusz szőnyegre fektetik, majd hagyományosan a napon szárítják.  Mivel ez a legkevésbé feldolgozott teafajta, szűzteának is nevezik.

A tealeveleket felforralt, majd körülbelül 70 °C-osra hűtött vízzel kell leönteni, majd 5-7 perc áztatás után fogyasztható az ital. Íze kevéssé karakteres mint a fekete teáé, mivel nem megy végig hosszas fermentációs folyamaton. A fehér teából készült tea sokkal világosabb a többi teafajtánál, inkább egy könnyű fehérbor színére emlékeztet.

Mivel a fehér teának rendkívül magas az antioxidáns tartalma gátolja a sejtek öregedését, jótékonyan hat a szív- és érrendszeri betegségekre, hatására csökken a vérnyomás és a koleszterin-szint, ezen kívül gátolja az érelmeszesedést, valamint az immunrendszert és a csontrendszert is erősíti. Fogyasztása javítja a koncentráció-képességet és segíti a zsírégetést. A fehér teában lévő vas a vérszegénység ellen hatásos,  krómtartalma a vércukorszint helyes fenntartásában játszik szerepet. Alacsonyabb csersavtartalma miatt pedig kíméletes a gyomorhoz.

Az aloe vera napjaink egyik felkapott, csodaszerként emlegetett növénye. Készül belőle krém, tabletta, folyadék, sőt már aloe vera darabkákat tartalmazó üdítőt is kortyolhatunk. De a legegyszerűbb és a legolcsóbb, ha egy kis cserépbe tartunk egyet otthon.

Múlt héten a vasalóval elég rendesen megégettem egy csíkban az alkarom.  A hideg vizes lemosás után – gondoltam most legalább kipróbálom – a fürdőszobánkban növekvő aloe vera egyik leveléből kipréselt zselés anyaggal kezdtem kezelni a sérülést (konkrétan letéptem az egyik lándzsás levelét, kikapartam a belsejét és a sebre kentem). A fájdalmat tényleg jól csillapította és a kezdetben ronda sebem is szépen gyógyul tőle.

Ez a tudás persze nem új keletű, hiszen már az ókorban is tudták, hogy az aloe nemzetség legtöbb tagjának húsos, lédús leveleiből nyerhető nedv felgyorsítja a bőr sérüléseinek regenerációját, különösen az égési sérülések gyógyulási idejét rövidítve le – tehát elsősorban külsőleg jó alkalmazni.

A növénynek emellett fertőtlenítő (baktérium-, vírus- és gombaölő) és erős gyulladáscsökkentő hatást is tulajdonítanak.

Szóval jó, ha mindig van otthon egy kis aloe, legalább egy cserépben.