Felkelni elég NEHÉZ… alig bírtam ma kimászni az ágyból 5.50-kor. Legszívesebben hagytam volna az egészet a francba, és a minek gyötröm magamat 30-as, két gyerekes anyaként, úgyis lesz ma is mit csinálnom =mosni, teregetni, főzni, a gyerekkel nyomulni, a családi nyaralásra pakolni stb., meg különben is sohasem tudom kipihenni magam és nem vagyok normális, hogy a gyerekek ébredése előtt kelek indokokkal.
De aztán több okból is (nem árt készülnöm a 10 km-es Iron Girl versenyre, nem árt ledolgoznom a hétvégi dőzsölést, ha nem sportolok nem érzem jól magam, nyár van most a legjobb futni és amúgy ilyenkor visel az ember lánya fürdőruhát is…, más csajok, anyukák is futnak, pont én hagyjam ki!), így erőt vettem magamon és futócipőbe ugrottam vánszorogtam.
Mire kiérek a parkba (5 perc) már nem vagyok se álmos, se fáradt. Ilyenkor még világos van, friss hűvös a levegő, csend, béke és felkelő nap. A parkban az első két kör még elég nehezen megy, de mire bemelegszem egyre könnyebb és jobb és jobb. Mire lefutom az eltervezett adagot, általában 6-7 km-t, már tudom, hogy nem is dönthettem volna jobban.
Reggel hétkor egy friss zuhany után boldogan és elégedetten tudok leülni reggelizni és sokkal, de sokkal energikusabban állok neki a napnak, mintha tovább aludtam volna. Heti kétszer pedig igazán belefér, próbáljátok ki! TÉNYLEG megéri!!!
Kép forrása: pinnaclehealthgroup.com
