Az elmúlt évek állandó kedvence természetesen Rumini kisegér kalandjai voltak. Galléros Fecó naplójával cirka 1400 oldalon vagyunk túl és már alig várjuk (mindketten :))), hogy megjelenjen a következő rész.
Közben kiolvastuk az eredeti Karinthy fordítású Micimackót és megismertünk jó pár Grimm és Andersen mesét.
A téli szünetben nagyon gyorsan elolvastuk az Aprótörpe Indiánokat.
A napokban pedig befejeztük a Kököjszi és Bobojszát. Andrisnak sajnos búcsúznia kellett a törpéktől, hiszen lassan iskolás nagyfiú lesz. Csodálatos könyv, szívből ajánlom mindenkinek. Ábellel együtt sírtuk végig az utolsó oldalakat és még aznap este megrendeltük a folytatást a Gilikotit, amelyben a két kis törpe most már Andris kishúgát Pannit repítik izgalmasabbnál izgalmasabb helyekre.
Addig is nekivágunk közösen a következő könyvnek: A bagoly, aki félt a sötétben-nek.
Ábel pedig mindjárt kiolvassa egyedül (persze azért még ott ülök mellette, hallgatom és segítem) a Veszélyben a királyságot.
Utána pedig ha minden igaz nekigyürkőzik a Bárány Boldizsárnak.
Mert olvasni jó, nagyon!
És már nagyon korán is el lehet kezdeni :))).
