Azt tudtam magamról, hogy imádok piacra járni, de a káptalantóti piacon olyan bezsongás lett úrrá rajtam, hogy azóta is a hatása alatt vagyok. Adott ugyanis egy Balaton felvidéki település, amelynek a határában minden vasárnap kilenctől összegyűlnek a környékbeli őstermelők, kézművesek, antikvitás árusok, ruhaárusok, virágosok, helyi hentesek, kertészek, lacikonyhások és olyan, de olyan vásári forgatagot csapnak, hogy én tényleg alig győztem kapkodni a fejem, válogatni, vásárolni, fényképezni.
A gyerekeket hamar lekenyereztem két bájos, kézzel festett mesekaviccsal, így viszonylag nyugton voltak, de egy negyed óra után a családom feladta az utánam való loholást, megpihentek középen a kosaras gyerekkörhintánál és hagytak engem kibontakozni.
Hálából olyan csodálatos portékákkal tértem vissza, mint bio levendulaolaj és levendulatestpermet, nyírfacukorral (!!!) készült levendulaszörp, hidegen sajtolt tökmagolaj, frissen sült cipó, aszalt paradicsomos és zöldhagymás kecskesajt, mangalica kolbász, füstölt szalonna, falusi tojás, igazi paradicsomízű paradicsom, medvehagymás pesto, érett fehér húsú őszibarack, vaddisznópástétom, puha, omlós, házi sajtos pogácsa és 4 féle gluténmentes (!!!!) muffin.
Miután a gyerekeim nagy kavicsgyűjtők természetesen a mesekavicsokról szóló kreatív kis alkotókönyvet is megvettem.
A parkolót körülölelő táj:
Aki a közelben nyaral ne hagyja ki, érdemes érte vasárnap reggel kipattanni az ágyból!
