Gyerekkorunkban sokat énekeltünk róluk, és rendszeresen ettünk belőlük az oviban. Felnőttként azonban méltatlanul elfelejtjük őket: a bab, a sárgaborsó, a lencse és a csicseriborsó igen ritkán kerülnek az asztalunkra. Téli ételként emlegetjük őket, pedig értékes fehérjetartalmukon kívül vitamin- és ásványianyag-tartalmuk miatt évszakoktól függetlenül hetente legalább egyszer ehetnénk belőlük.
Közös tulajdonságuk biológiai szempontból, hogy pillangós virágúak, egynyáriak és lágyszárúak, táplálkozástani szempontból pedig hogy fehérje-összetételük a növények közül hasonlít leginkább az állati eredetű, úgynevezett komplett fehérjékre, ugyanakkor jelentős mennyiségben tartalmaznak kalciumot és a B6-vitamint.
Csicseriborsó
A csicseriborsó származási helye nagy valószínűséggel a Közel-Kelet vagy a mediterrán régió. Ezeken a területeken, továbbá Indiában étkezési célra és abraknak is termesztett, közkedvelt növény. Európában az olaszok, spanyolok, portugálok, franciák és a törökök termesztik. A mostoha vidékek kedvelt növénye, mivel jól bírja a szárazságot és az erős napsütést.
Felhasználási területe megegyezik a borsóéval.Elhúzódó virágzása miatt akár egy hónapig is frissen szedhető. Szárazborsóként viszont hosszú áztatásra van szüksége, hogy megpuhuljon. Rendkívül fontos tulajdonsága, hogy a zsizsik nem támadja meg, ezért alkalmas biotermesztésre.
Emészthetősége jó, 76-78%-os. Gyógyászati szempontból is értékes növény: diabetikus hatású, emésztési zavarok, hurut kezelésére használható, ugyanakkor a koleszterinszint szabályozására is alkalmazzák. Levesnek, főzeléknek, pürének is elkészítő. A gömbölyű fehér fajta pörkölt magja különleges csemege, földimogyoró helyett fogyasztják, valamint pótkávénak is alkalmas.
Bab
A rendkívül változatos babfajtákat világszerte főzve fogyasztják, friss vagy szárított formában. A veteménybab 30-75 cm magas, bokros termetű, míg a kúszó szárú növény 1,2-2,1 m magas. A fajták nagymértékben különböznek méretben, alakban és színben is. A mag alapszíne a fehértől a zöldön, a sárgán, a sárgásbarnán, a rózsaszínen, a piroson, a barnán és a lilán keresztül egészen a feketéig terjedhet, s számtalan kontrasztmintázat fordulhat elő. A mag alakja a majdnem gömbölyűtől a lapos, a hosszúkás és a vese alakúig terjedhet. A hüvely színe a zöld, a sárga, a piros és a bíbor különböző árnyalatait veheti fel, ezenfelül piros vagy bíbor cirmos is lehet. Alakja lapos, kerek, szabályos vagy szabálytalan, egyenes vagy élesen begörbült; hossza 7,5-20 mm, olykor még ennél is több.
A babban a nélkülözhetetlen aminosavak nagy része jelen van benne, így a triptofán, a lizin, a cisztin és a hisztidin. A B1-, B2- és E-vitaminok mellett még az A-vitamin mennyisége jelentős. Ezeken kívül kalciumot, foszfort, vasat, különféle ásványi anyagokat és rostot is tartalmaz. A mag 20–25% fehérjét, 50–55% szénhidrátot (ennek 4–7%-a cukor), 0,7–1% zsírt tartalmaz. Energiaértékük a zöldségfélék közül az egyik legnagyobb.
Lencse
A lencse az egyik legrégebbi kultúrnövény, már a kőkorszaki ősember is termesztette. Ázsia hegyvidékeiről terjedt el. Napjainkban Európa déli, dél-keleti részein, főleg a Földközi-tenger mentén fekvő országokban termesztik. Magja kerek és lapos. A mag nagysága a változattól és a fajtától függően eltérő. Színe fajták szerint: világos szürkés-barna, szürkés-zöld, sárgás-barna, de létezik vörösszemű lencse is. A lencse az időjárásra érzékeny növény. A mérsékelten meleg és nem szélsőségesen száraz vidékeken termeszthető csak eredményesen.
A hazánkban termeszthető hüvelyesek közül az egyik legértékesebb és legkeresettebb élelmiszer. A magja kb. 28% fehérjét tartalmaz, amelynek biológiai értéke és a mag étrendi hatása jobb, mint a babé és a borsóé. 23% könnyen emészthető fehérjét, szabad aminosavakat, közte sok (1-2%) lizint tartalmaz. Keményítőértéke pedig 720 g/kg. Szénhidrát-, továbbá B1-, B2- vitamin tartalma is jelentős. Főzeléknek rendkívül ízletes és nagyon tápláló, zölden viszont salátaként fogyasztható.
Sárgaborsó
A sárga és a zöld felesborsó a hüvelyesek legegészségesebb fajtái. Nem csupán magas a fehérje, B-vitamin és rost tartalmuk, de szinte teljesen zsírmentesek. A felesborsó csökkenti a koleszterinszintet, alacsony glikémiás indexe végett stabilizálja a vércukrot, isoflavone tartalma pedig rákmegelőző tulajdonságú.
Én a héten a sárgaborsóra szavazok, ezért egy jó kis téli sárgaborsókrémlevest tervezek a hétvégére.
Íme egy bevált recept hozzá, ami még véletlenül sem hasonlít a menzás betonfőzelék ízéhez :
Hozzávalók:
200 gr sárgaborsó
1,5 l víz
1 bio zöldségleves kocka
2 dl tejszín
2 gerezd fokhagyma
10 – 15 dkg kemény sajt(trappista, ementáli, cheddar,…)
só, frissen őrölt színes bors, friss petrezselyem
Elkészítés:
A sárgaborsót beáztatjuk egy éjszakára, hogy másnap hamar puhára főjön. A beáztatott borsóról leöntjük az áztatólevet, fazékba tesszük, felöntjük a másfél liter vízzel, hozzátesszük a bio leveskockát és felforraljuk. Hozzáadjuk a megtisztított fokhagymagerezdeket is. Ha teljesen puhára főtt a borsót, akkor botmixerrel simára turmixoljuk. Ezt követően öntsük hozzá a tejszínt és forraljuk fel azzal is.
Tálalásnál reszelt sajtot és friss petrezselymet szórhatunk a tetejére.Írta: Réka, a cikk a mindmegette.hu oldalon jelent meg.
Sokkal, de sokkal jobban járunk, ha a saját éghajlatunkon termő, jól eltartható, akár januárban is ehető zöldségeket választunk. Nem mellesleg így magyar termést vihetünk haza, jóval kedvezőbb áron.
