Anyawellness

A nagyvárosokban a közlekedési balesetek miatt elszenvedett sérülések olyan gyakoriak, hogy a gyermekek és a fiatal serdülők elhalálozásának egyik fő okának számítanak. Pedig tehetnénk ellene…

A legtöbb gyereket autóval viszik iskolába, majd kamaszként egyszer csak a tömegközlekedésben találják magukat úgy, hogy jó pár közlekedési helyzetet nem is ismernek. A szülők a Nézz körül! és a Csak a zöldön menj! át jó tanácsokon kívül nem sokat mondanak nekik, hiszen maguk sem közlekednek már gyalogosan. 

Nálunk sem utazik még egyedül az iskolás, autóval visszük minden nap. Viszont sokszor járunk gyalogosan vele egész kicsi kora óta. Tudatosan mondogatva neki a gyalogos közlekedés szabályait. A rémálmom a járda külső szélén szédelgő gyerek, akit egy óvatlan sofőr simán el tud sodorni, így az én vesszőparipám a “mindig belül menj a járdán”  és a “buszmegállóban, metrómegállóban is legbelülre állj”.

De van itt még jó pár szabály amit gyakorlatban, sokszor ismételve, a szülők segítségével kéne elsajátítani a gyerekeknek. A NAGY KÉKSÉG blog írója, egy budapesti buszsofőr tanulságos és egyben rémisztő blogbejegyzést készített arról, hogy hogy megy át egy kamasz az úttesten a busz előtt…

A cikket alábbi linken olvashatod:

Takarásból (szülőknek)

A tapasztalt buszvezető egyúttal tökéletesen összefoglalja a lényeget is:

“Biztos vagyok abban, hogy az iskolai pedagógusok, valamint a tömegközlekedési dolgozók mindent megtesznek annak érdekében, hogy gyermekük napközben biztonságban legyen, de azt önöknek is be kell látniuk, hogy ez önmagában kevés. Higgyék el, hogy nem csak a csemete továbbtanulása és későbbi karrierje fontos; meg kell tanítani körültekintően közlekedni, ugyanis ha nem teszik, talán meg sem éri a felnőttkort. Igenis rá kell szánni az időt; el kell menni vele csavarogni, és meg kell neki mutatni azokat a forgalmi helyzeteket, amelyekre fokozott figyelmet kell fordítania. Amennyiben már megtették, tegyék meg újra. És újra. És újra. Egészen addig, amíg a gyerek számára is világossá válik: itt a szó legszorosabb értelmében a lét a tét.”

Kép forrása: Dink’s Designs

Varázslatos játszótéren jártunk a gyerekekkel. Nincs szmog, nincs zsúfoltság, nincsenek műanyag játékok. Helyette van egy gyönyörű természetvédelmi terület, tágas, szabad mező, profi bicikliút, kis patak, tavacska, fahíd, kacsák, tavirózsa, legelésző kecskék, árnyas diófa, rönkfa játékházikó, fűzfa hajó, labirintus, fűzsátor, fa asztalok, padok, falovacskák, kis teknős, csend, napsütés és nyugalom.

Nem, nem Ausztriában voltunk, sőt még a fővárosból sem mozdultunk ki. A XVI. kerületi Szilas patak völgyében nemrég épült bicikliútról lefordulva bukkantunk rá a pár hónapja kialakított Zúgó patak parti játszótérre. És imádtuk. Olyan varázsa és pozitív energiája van a helynek, hogy alig akartunk hazamenni. Még szerencse, hogy nem lakunk messze. :))

Rumini játszótér – Kipróbáltuk, szuper

AT&T társadalmi célú reklámfilmje, amelyet a BBDO reklámügynökség New York-i irodája készített, valós tükröt állít elénk. Vezetés közben telefonálgató, emailt olvasó, internetező, posztoló, vezetők elé. 

Elég csak egy üzenet a kormány mögött ülő anyukának és máris kész a tragédia. Egy felesleges mondat miatt vége mindennek. Tanulságos…

Kép forrása: Reel FX for AT&T

Nem, nem sajnálom szegény gyereket, amiért “eltaszítva” magamtól egy évre bölcsődébe adtam. Nem, nem maradtam le semmiről a kis életével kapcsolatban, nem lett agresszív, csúnyán beszélő, verekedős, zárkózott, üveges szemmel bámuló, magára hagyott kisgyermek. Nem, nem szakadt meg az anyai szívem, mert 2 évesen közintézménybe “dugtam” és nem érzem magam karrierista dögnek, mert éltem a szerencsés lehetőséggel és vissza tudtam menni dolgozni.

Pedig volt olyan ismerősöm, akinek a bölcsőde szó hallatán a: “Jaj, meg fogod bánni, hogy nincs ilyen kicsin (két évesen, nem két hónaposan!) veled! Nem sajnálod szegényt ott hagyni!!!” mondatok hagyták el a száját…

Ez a bölcsődei év a kárálók legnagyobb meglepetésére megannyi vidámságot, lehetőséget, barátságot, fejlődést, játékot hozott kislányom életébe. Miközben a vele töltött idő koncentráltabb, hasznosabb, kiegyensúlyozottabb lett. Mindkettőnknek jót tett, szóval NEM, nem bántam meg, SŐT!

A bölcsődéből egy teljesen óvoda érett, kiegyensúlyozott, boldog kislány ballagott el a napokban. 

Persze minden gyerek más, minden anya más, minden család más! Kinek ez, kinek az az út válik be. Vannak olyan kisgyerekek, akinek a legjobb ha jó sokáig, akár négy-öt éves korukig az anyukájuk mellett maradnak, vannak akiket testvér vagy akár több testvér is körülvesz és ők otthon, ebben a közegben fejlődnek egészségesen. Vannak olyan anyák, akiknek a bölcsőde tud segítséget nyújtani, vannak akiket a lelkes nagyszülők tudnak helyettesíteni.

Én a kisfiammal 3 évig voltam otthon, akkor még el sem tudtam képzelni, hogy bölcsődébe menjen. 2 éves koráig remekül elvoltunk, de utána már hiányzott neki a gyerek közösség. Nem bizonyultam már elég érdekes játszótársnak, kevés voltam egyedül neki, így ha csak lehetett vittem, játszótérre, Tücsökzenére, kis barátokhoz.

7 év után kislányom már abba született bele, hogy a testvére kapcsán folyton jövünk-megyünk, gyerekek között vagyunk, iskolába, edzésekre járunk. Ráadásul ő egy nagyon energikus, nyitott gyerek, aki imád, szervezkedni, intézkedni, új dolgokat kipróbálni.

Így belevágtunk 2 éves korában a bölcsődés kalandba és nem bántuk meg!

Amit sokan talán nem is tudnak, de a bölcsődékben nem akármilyen szakmai tevékenység folyik! A bölcsőde nem egy egyszerű gyerekmegőrző, ahol valamilyen szimpla képesítésű gondozók ellátják a napi rutint a gyerekek körül etetnek, pelenkáznak, altatnak és kész.

Nem, a bölcsődében komoly szakképesítést szerzett kisgyermeknevelők vannak, akik a kisgyermekek ellátása és nevelése mellett tanultak szociológiát, pszichológiát, etikát, majd a szakmai módszerek elsajátítása után vizsgákat tettek és célzott szakmai gyakorlatot is végeztek.

Ezzel a megalapozott tudással hagyják kibontakozni a gyerekeket, segítik a beilleszkedésüket, motiválják a fejlődésüket. Rendszeresen jellemzést, beszámolót írnak a szülőknek a gyermekeik fejlődéséről, bölcsődében töltött napjaikról, élményeikről.

Kislányom állami(!!!) bölcsődéjében például nagyon sokat rajzoltak, festettek, olyan szép és kreatív dolgokat, amik nekem eszembe se jutottak. Rengeteg dalt, mondókát tanultak, amit otthon állandóan mesél, versel, énekel nekünk. A csoportszoba tele van szebbnél szebb, színes fejlesztő játékokkal, babákkal, babakonyhával és megannyi érdekes játékkal. Az árnyas, tiszta udvaron rugós hintákat, gondozott homokozót, biztonságos, kifejezetten 1-3 éves korú gyerekeknek való csúszdákat és mászókákat használhatnak.

A bölcsődében Adventi és Húsvéti kézműves délutánt is szerveztek, ahol a gyerekeinkkel közösen készülhettünk az ünnepekre, jött a Mikulás, volt gyereknapi ugrálóváras délután, tündéri kis ballagás az ősszel óvodába indulóknak. A katicás kis ballagózsákot a bölcsőde saját varrónője készítette nekik.

Amúgy napi ötször étkeznek, az óvodánál jóval minőségibb, saját dietetikussal összeállított, helyben főzött ételekkel. A menüt elnézve olyan tápláló, tartalmas ételek kerülnek a tányérjukra: mint hús, hal, idényzöldségek, köles!, gyümölcs. 

De ami a legfontosabb: a kisgyermeknevelőnőknek, a technikai segítőknek, de még a vezetőnőnek is minden mozdulata azt sugározza, hogy értünk vannak, értünk és a gyerekeinkért, akiket szerető gondoskodással óvnak, nevelnek. Remek munkát végeznek!

Bora a pár hetes beszokás után boldog bölcsis lett, én pedig nyugodt vagyok, mert tudom hogy a bölcsődében nem csak vigyáznak rá, de jól is érzi magát. Délután pedig újra együtt leszünk!

Köszönettel és szeretettel a sashalmi Szivárvány Bölcsődének!

Csodálatos császármetszés – Legyen béke a lelkedben

ANYATEJ és tápszer – Lelki támasz szoptatási idegbaj esetére!